A maradék olaj késleltetett kokszolásával nyert kokszfajta.A lényeg egy részben grafitizált szénforma.Fekete színű és porózus, halmozott szemcsék formájában, és nem olvad meg.Az elemi összetétel főként szénből áll, esetenként kis mennyiségű hidrogént, nitrogént, ként, oxigént és néhány fémelemet tartalmaz, néha nedvességgel.Széles körben használják a kohászatban, a vegyiparban és más iparágakban elektródákként vagy nyersanyagként vegyi termékek előállításához.

A kőolajkoksz morfológiája a folyamattól, az üzemi körülményektől és a betáplálás jellegétől függően változik.A kőolajkokszműhelyben előállított kőolajkokszot zöldkoksznak nevezik, amely némi illékony anyagot tartalmaz el nem karbonizált szénhidrogén-vegyületekből.A zöld koksz üzemanyag-minőségű kőolajkokszként használható.Az acélgyártásban használt elektródákat magas hőmérsékleten kell kalcinálni, hogy teljes legyen a karbonizáció és minimálisra csökkenjen az illékony anyagok mennyisége.

A legtöbb kőolajkokszműhelyben előállított koksz megjelenése fekete-barna porózus, szilárd, szabálytalan tömb.Ezt a fajta kokszot szivacskoksznak is nevezik.A második, jobb minőségű petróleumkoksz típus az úgynevezett tűkoksz, amely alacsonyabb elektromos ellenállása és hőtágulási együtthatója miatt alkalmasabb elektródákra.A kemény petróleumkoksz harmadik fajtáját shot koksnak nevezik.Ez a koksz lövedék alakú, kis felületű, nem könnyű kokszolni, ezért nem nagyon használják.

A kőolajkoksz nyersolaj-desztilláció után nehézolajat vagy más nehézolajat vesz fel nyersanyagként, és nagy áramlási sebességgel halad át az 500℃±1℃-os fűtőkemencében, így a koksztoronyban repedési és kondenzációs reakciók mennek végbe, majd a kokszot egy bizonyos ideig hűtik.A kokszolás és a kokszmentesítés kőolajkokszot termel.